Hogyan válhat cége termelékenyebbé? Néhány praktikus tanács

0

A hazai ipari vállalatok közül egyre többen válnak képessé az EU-n belüli exportra. Úgy szokták mondani, hogy a titkuk az, hogy termelékenyebbekké – és ezzel versenyképesebbé – sikerült válniuk. Hogyan tudták ezt megtenni?

Mi a termelékenység?

A termelékenység a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint „az a tulajdonság, képesség, hogy valaki vagy valami valamilyen mértékben termelékeny”. A termelékeny melléknévre pedig azt a definíciót adja, hogy “olyan eszköz, szervezet, tevékenység, folyamat, amely megfelelő (tervszerűen megszabott) mértékben termelni képes”.

Én egy ennél szűkebb értelmezést használok. A Magyar Értelmező Kéziszótárhoz visszamenve a „valaki valamilyen mértékben termelékeny” definíciót használom; azaz elsősorban a személyek termelékenységével foglalkozom.

Hozzám legközelebb az a szemlélet áll, hogy a termelékenységet mérőszámként érdemes definiálni. Emiatt nálam a termelékenység az egy személy által – időegység alatt – előállított érték. Emiatt a termelékenység a munkaerő hatékonysága. A továbbiakban mindig ebben az értelemben fogom ezt a szót használni.

Mindig vita van közgazdászok és szakszervezeti vezetők között, hogy mi is az előállított érték. Szakszervezeti vonalon a belefektetett munka mennyiségét tekintik értéknek – miközben a közgazdászok inkább a piacon realizálható árat tekintik értéknek.

A szakszervezeti álláspontnak is van létjogosultsága, mert ugyan miért keressen többet ugyanazért a munkáért egy amerikai, mint egy bangladeshi munkás? Ám a világ nem ilyen igazságosan van berendezve és bizony akár százszoros különbségek is vannak ugyanazon munkával előállított termékek eladási árában – attól függően, hogy a világ melyik szegletében állították elő. Mivel a mai gazdasági valóság talaján szeretek megmaradni, ezért a realizált ár = érték egyszerűsítő formulával dolgozom.

Egy főre vagy akár egy cégre ki lehet számítani a termelékenységet. Ha ki akarjuk belőle szűrni a halmozódást, akkor az előállított értékből le kell vonni a mások által előállított értéket.

A mások által előállított érték a felhasznált anyagokban, termeléshez felhasznált energiában és az alvállalkozók munkájában található. Ezért ezeket az előállított értékből le kell vonni.

Ám értéket nemcsak az emberek, hanem a gépek és a termeléshez használt épületek formájában jelentkező tőke is létre tud hozni. Sőt, nemcsak a gépek és épületek, hanem a cégbe betett pénzeszközök – azaz a saját tőke – is tudnak termelékenységet generálni.

Ezért az előállított új értékből le kell vonni az adott évben jelentkező amortizációt valamint a pénzeszközökben, anyag és egyéb készletekben meglévő saját tőke banki kamatát. A logika ezen lépés mögött az, hogy a használt gépektől, épületektől elvárás, hogy legalább a saját amortizációjukat megtermeljék.

A befektetett pénzektől meg egy kereskedő cég vagy egy bank azt várja el, hogy az ott dolgozók segítségével többet állítson elő, mintha ugyanezt a pénzt elhelyezte volna valamely bankban kamatra.

Ezt még korrigálni kell a készletváltozással, illetve mivel pénzintézeti tevékenység esetén a pénzügyi műveletek eredménye állítja elő az „értéket”, ezért azt is hozzá kell adni. A következő ábrán látható tört felső sora, amit mi a cégben dolgozók által előállított új értéknek tekintünk. Hogy megkülönböztessük ezt a korrekciók nélkül számított új értéktől, ezért ezt Effectsys értéktöbbletnek nevezzük.

Végül a létszámmal elosztva kapjuk meg, hogy mekkora új értéket állítottak elő a cégben dolgozók. A képlet „szépsége” abban rejlik, hogy nyilvános mérleg és eredménykimutatás adatokból számítható, azaz cégekre, konkurensekre, egész iparágakra, sőt országokra, akár az egész világra is lehet értelmezni. (Egy dologra kell vigyázni: nálunk sok cég összevonja az anyagköltségeit valamint az adminisztrációs rezsi költségeit; itt ebből csak az anyagköltséget szabad figyelembe venni!)

Lehetséges-e termelékenységet növelni az iparban?

Egy vicc szerint az út mellett nyáját legeltető juhász mellett megáll egy autó, kiszáll belőle egy ember és azt mondja a juhásznak:

– Ha megmondom hány birkája van, kapok egyet belőlük?
– Ha megmondja, vigyen egyet – válaszolja a juhász.

Emberünk egy notebook és az okostelefonja segítségével felcsatlakozuk az éppen felettük elhúzó műholdra, letölti a nyáj képét, majd egy fejlett képi algoritmus szoftverrel megszámoltatja a birkákat és büszkén közli:

– 417 birkája van, ugye?
– Annyi – feleli a juhász.
– Na akkor viszem is ezt a birkát – mondja az ember és készül visszaülni az autóba.
– Ha megmondom mi az ön foglalkozása, visszaadja az állatomat? – állítja meg őt a juhász.
– Persze, de honnan tudhatná? – válaszol az autós.
– Ön egy tanácsadó. Onnan tudom, hogy idejön, kéretlenül közöl egy olyan adatot, amit már tudok és semmi szükségem nincs rá – válaszolja a juhász. Majd a megdöbbent tanácsadónak még ezt mondja:
– Most pedig adja vissza a pulimat!

Valóban ennyire rossz a helyzet? Tényleg egy tanácsadó semmit nem tud ahhoz hozzátenni, amit a cégben dolgozó szakemberek már kitaláltak amúgy is?

Egy bútorgyártó cég esete

Elmesélem az egyik ügyfelemnél történt esetet. A cég bútor gyártással foglalkozik. Elég nagy sorozatokban gyárt. Emiatt egy négy napos tanfolyamot és tréninget tartottam normaidő számításról az ott dolgozó vezetőknek, gyártáselőkésztőknek.

A normaidő számítás nem stopperórán, hanem ún. standard mozdulatsorozatokon alapult. Minden egyes emberi tevékenységnek felállítjuk a szükséges mozdulatsorát és egy táblázatból beírjuk a hozzá szükséges végrehajtási időt. Különféle pihenési pótlékokat hozzáadva kapjuk meg a normaidőt. Már gyártásban lévő termékek esetén a legegyszerűbb videóra felvenni azt, ahogy jelenleg végzik a gyártást.

Utána kell elemezni, a felesleges tevékenységeket elhagyni, a meglévő munkamódszer helyett jobbat találni, egyszerű kis célgépekkel a hatékonyságot javítani.

Volt olyan ember, aki szinte tökéletesen végezte a munkát: felesleges mozdulatok nélkül, a rendelkezésére álló munkahely adottságait maximálisan kihasználva végezte munkáját. Nehezen találtuk meg azt a néhány változtatást, amivel alig néhány százalékkal tudtuk szigorítani a normaidőt.

A legtöbb esetben azonban azt láttuk, hogy felesleges mozdulatok tucatjait végzik. A munkát saját maguk számára rosszul szervezik. Az anyagellátás is akadozott. Öszességében 30-60%-os norma szigorításokat tudtunk elérni viszonylag egyszerű munkahely átrendezésekkel és munkamódszer változtatásokkal.

A megváltoztatott munkafolyamatokat leírtuk, lerajzoltuk, lefényképeztük. Kiraktuk a munkahelyek mellé laminált papírokon és kötelezővé tettük az ott írt módon a munkavégzést. Ez a japán „lean” gyártás egyik nagy felfedezése: nem szabad hagyni, hogy ki-ki a saját módján végezze a tevékenységet, hanem a kikísérletezett leghatékonyabb módon kell azt tenni.

A gyárban – ahogy haladnak előre a mozdulat elemzésekkel – folyamatosan javul a termelékenység. Erre nagy szükségük is van, mert egyre nehezebben kapnak embert, a munkanélküliség az ő környékükön is lassan munkaerő hiányra kezd átváltani.

Korábban sok torzsalkodás volt a normák körül. A legbiztosabb jele annak, hogy a normák nincsenek rendben, ha veszekedés folyik egyes munkákért – mert azokon sokat lehet keresni. Ez szűnik meg lassan, mert az új normák mindenki számára egyenletes terhelést jelentenek.

Mitől lesz egy ipari cég termelékeny?

A termelékenység nem csak a normaidőkről szól. Igen, egy jó ipari cégben a munkatársak akár kétharmada is termelő tevékenységet folytat, így az ő munkaszervezésük a legfontosabb.

Ám ugyanígy javíthatja a termelékenységet – ami ugye ez egy főre eső hozzáadott érték – ha jók a marketingesek és az értékesítők, s emiatt magasabb áron tudják eladni a terméket!

Javítja a termelékenységet, ha jó a személyzeti osztály és tréningekkel tanítja meg a fortélyokat a munkásoknak! Az anyagbeszerzés a zökkenőmentes és jó minőségű anyag és szerszám ellátással tud hozzájárulni a termelékenység növeléséhez.

A kontrolling a helyes stratégiai döntések meghozatalával segítheti a termelékenység javulását. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a sok száz apró változásban hiszek.

Annak eredménye lehet, hogy jelenlegi vészes lemaradásunkat Nyugat-Európától behozzuk (nálunk 6 MFt/fő/év, ott 18 MFt/fő/év a termelékenység). S ehhez nem kell senkire várni: a kormánytól, adóktól és mindentől függetlenül bármelyik hazai KKV képes akár megduplázni a saját termelékenységét!

Csak rá kell jönni, hogy világunk már nem a régi juhászoké! Igenis szükség van azokra a szervezési csúcstechnikákra, amit a tanácsadók hoznak magukkal!

Polló László
termelékenység tanácsadó
www.effectsys.hu


MILYEN ÜZLETI EGYÜTTMŰKÖDÉSEKRE NYITOTT?

Keresek kapcsolatot azokkal a specializált tanácsadókkal (marketing, beszerzési, HR, adó, jogi stb. tanácsadó), akik nem boldogulnak a saját szakterületükön az ügyféllel, mert az ügyfél szervezettsége nem éri el azt a szintet, ami az ő továbbhaladásukhoz szükséges.


FELAJÁNLÁS

Egy ingyenes szervezetfejlesztési alaptanfolyamot kínálok az érdeklődő 20-300 fős középvállalatoknak. Jelentkezés itt: http://effectsys.hu/kszm

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here