A Henkel-Loctite egyik kiemelt magyarországi forgalmazójával és szakemberével, Kovács Andrással, a Jupiter Reál Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk sajátos szakmai életútjáról, kihívásairól és sikereiről.
Miben különbözik a versenytársaktól?
– A Henkel-Loctite egyik forgalmazója, kereskedője vagyok. 16 kiemelt partnerük van az országban, az egyik közülük én vagyok – kezdte Kovács András. – Emellett pedig a Loctite-nak van három olyan képzett szakembere, akik kivitelezéssel is foglalkoznak. Én vagyok az egyik. Esetemben talán az a lényeg, hogy én nem a terméket adom el polcról, hanem olyan anyagokat forgalmazok, amihez kell a szaktudásom, hiszen én viszem fel a felületre. Személyesen keresem fel az ügyfelet, szaktanácsot adok. Ha az kevés, hogy szóban elmondom a termék használatát, akkor megtanítom, vagy teljes egészében én végzem a kivitelezést. Ezért is találtam ki azt a nevet, hogy „ragasztó-mágus”. Sőt már azt is mondhatnám, hogy „fém-restaurátor”, mert sokszor olyan elkopott, eltűnt anyagokat teszek rendbe, varázsolok újjá, amit más nem.
A kezdetekről
– Amikor indítottam a vállalkozást 1993-ban, még a 3M termékcsaládjával, irodai kiegészítőkkel, projektorokkal, és irodabútorokkal kezdtem foglalkozni. Ahogy egyre inkább betekintést nyertem a 3M világába, egyre jobban kezdett vonzani ez a világ. A ragasztáskor mindig felmerült az, hogy a folyamat előtt elő kell készíteni a felületet. Ehhez szükség van csiszolásra, tisztításra, ami hozta magával azt, hogy szükség van egyéb termékekre is. Ezek pedig mind a 3M termékei voltak. Viszont a piac igényelte azt, hogy ne csak ezeket a termékeket tegyem elérhetővé, hanem más típusú ragasztókra is szükség van. Ekkor kerestem meg a Loctite-ot. Így lettem Loctite-partner.
Az én szakmám eredetileg szerszámkészítő. A Bakony Művekben nőttem fel, a Zsiguli gyújtáskapcsolók, elosztók között. Itt találkoztunk a vége fele ragasztókkal, már ekkor használtunk kiöntőgyantákat, ragasztókat a szerszámkészítéshez. Itt már használtunk „formaleválasztót” is, hogy ne tapadjon bele a bélyeg a kiöntött anyagba, ami annak idején méhviasz volt. Lehet, hogy innen indult az, hogy a Loctite-on belül én még foglalkozom formaleválasztással is, az egész országban egyedüliként. Tehát, ha bárhova szakvélemény kell, akkor én megyek ki, teszteket csinálok.
Alkalmazottként kezdtem
Alkalmazottként kezdtem, majd 2001-ben váltam ki, akkor alapítottam meg a Jupiter Reált. A Jupiter Reál egy cégcsoport. A Reál volt az, ami nem illett a ragasztókkal, csiszolókkal az irodai termékek közé, emiatt lett ez külön vállalkozás. A cégcsoport része volt a Jupiter Office, ami kimondottan irodabútorral foglalkozott. Ez a cég annyira visszafejlődött, hogy majdnem be is zárt. Viszont a lányom épp akkor végzett a tanulmányaival, és munkára volt szüksége, ezért bevállaltuk mi az irodabútorok, székek forgalmazását, amit azóta is a lányom csinál. Maga az Office név nem maradt meg, a Jupiter Reál neve alatt csinálja továbbra is a forgalmazást.
Mi a különlegességed, versenyelőnyöd?
Amire kiképeztek a Loctite-nál, az a felületbevonás. Ide sorolhatom a formaleválasztást, mert a felületet bevonom úgy, hogy ne tapadjon hozzá semmi.
Van olyan versenytársam, akinek vannak hasonló anyagai, de ők nem mennek ki, és nem csinálják meg a felületkezelést. Meg lehet venni az anyagokat, és felviheti a vásárló, vagy felvitetheti szakemberrel, de mi ezt is megcsináljuk a megfelelő szakértelemmel.
A másik területe ennek, mikor kerámiaszemcsék vannak epoxiba beágyazva, amellyel egy nagyon jó kopás- és vegyszerálló felületet tudok kialakítani. A fővárosban pl. 17 szivattyút kezeltem le ezzel a bevonattal, így meg tudtam hosszabbítani az élettartamukat, sőt, ki merem mondani, hogy megháromszoroztam. Vannak tapasztalataim ezzel kapcsolatban már. Olyan helyeken, ahol sokkal gyorsabb volt a kopás, pl. fél év alatt tönkre ment egy szivattyú, ott már a harmadik, sőt a negyedik ciklust csináljuk, és működik.
A Loctite-on belül egy szakképzett kivitelező vagyok, és az anyagot csak az ő kivitelezőjük viheti fel. Ezt nem tudja mindenki megcsinálni, így ez versenyelőnyt ad. A különlegességem juttat be nagyvállalatokhoz. Így csinálhattam szivattyút például a Grundfos-nak, szintén szivattyút készítettem a Kaposvári Cukorgyárnak. Ezek is működnek még azóta is, nem kellett hozzájuk nyúlni. A Mátrai Erőműnél felületkezelést végeztem. Ott egy 6×6 méteres gázelzáró csappantyút kezeltünk le. Ez egy szép, nagy munka, sőt úgy is mondhatnám, hogy kihívás volt.
Hogyan sikerül bevonni a cég életébe a lányodat?
Inkább arról van szó, hogy menet közben megszerezte a végzettségét. Tetszik neki, amit csinál. Legalábbis úgy látom rajta. Tetszik neki, hogy kimegy felmérni a területet, berendezi az irodát, együtt adunk át mindent, de közben segítek neki összeszerelni, amit szükséges. Átadás után örömmel tölti el, ha a megrendelőnek tetszik, amit csinált, ahogyan kivitelezte a munkát, és megköszönik a segítségét. Büszke vagyok rá én is.
Családi vállalkozásként, milyen kihívások előtt állsz?
Úgy érzem, hogy családi vállalkozásként a jövőben is jól együtt tudunk dolgozni a lányommal. Kiegészítjük egymást. De nem mondom, hogy egy-két összezördülésünk nincs. Én hajlamosabb vagyok „megalkudni”, sokkal lojálisabb vagyok az ügyféllel is, hamarabb adok kedvezményt, és ehhez hasonlók, a lányom viszont sokkal inkább vezető típus, és ő sokkal keményebb.
– Hallgatsz a lányodra?
– Megbeszélünk mindent. Van, amikor azt mondom, hogy „neked van igazad”, van, amikor nem. Most adódott egy kis „ellentétünk”. Neveztünk pályázatokra, amiken nem nyertünk. Ebből azt szűrte le a lányom, hogy nem érdemes pályázni, mert úgyis megvan előre a nyertes. Ennek ellenére én most megint elkezdtem pályázatokat írni, és ő hangoztatja, hogy ez felesleges. Egyelőre úgy néz ki, hogy mégsem az, van egy-két nyerő pozíciónk.
– Rá tudod, rá akarod majd bízni a lányodra a céget?
Mindenképpen. Az a célom, hogy majd vegye át. Sajnos lassan a nyugdíjas korhoz érek. Addigra szeretném kiépíteni, felépíteni annyira a céget, és őt is belevinni minden olyan részletbe, amit később is tudnia kell, hogy majd jól vezesse a vállalkozást. Szoktunk együtt is tárgyalni, az Együttműködő Vállalkozók Országos Találkozójára is elkísért már, azért, hogy lássa, milyen is ez.
Hogyan látod az iparágad jövőjét?
A ragasztás egy nagyon gyorsan fejlődő szegmense ennek az iparágnak. Ha belegondolok, hogy én annak idején egy Wartburggal kezdtem, aminek minden elemét szét lehetett csavarozni, ha valamit nem jól csavaroztam össze, akkor rázkódott, szétesett. Ma, ha megnézünk egy gépjárművet, azt látjuk, hogy minden össze van ragasztva. Egy lámpaburát nem tudok kicserélni, csak egyben. Emiatt nagyon nagy jövője van a ragasztásnak.
Épp ez a lényege az én munkámnak is: nem csak leveszek egy ragasztót a polcról és megragasztom, hanem kimegyek, felmérem a problémát és megoldom.
Nagyon sok műanyag van, nem mindegy, hogy milyen ragasztót használok hozzájuk. Fémet, alumíniumot, különböző műanyagokat kell tudnom összeragasztani, amikhez mindhez más és más ragasztót kell használnom. Figyelembe kell vennem, hogy mi a cél: tömítsen is, ragasszon is, rugalmas is legyen. Én kiválasztom, hogy milyen típusú ragasztó a megfelelő az adott anyaghoz, ha szükséges, tesztet is tudunk végezni a Loctite laborban.
Ha én kevés vagyok a megoldáshoz, akkor hívom a helyi műszaki kollégákat, vagy akár külföldről kérek segítséget. Ha annyira speciális helyzetről van szó, megnézzük, hogy világszerte volt-e már az adott problémára megoldás, ha még nem, akkor pedig kitaláljuk, mi lehet a megfelelő.
Precízség és szakértelem
A szerszámkészítésnél megtanultam, hogy mindennek precíznek kell lennie. Azt szeretném elérni, hogy újra ilyen precízen működjön minden, az üzlettől kezdve a ragasztásig. Itt van még min javítani. Erre nagyon jó példa az, mikor egy gépsort kellett beüzemelni, és ehhez németországi mérnökök jöttek a helyszínre. Csinosan, kiöltözve érkeztek, amíg olyan jellegű volt a munka, addig ott voltak öltönyben, de amikor a gép alá kellett feküdni, kértek 10 percet, és átöltözve jöttek vissza, hogy ők is tudják a munkát végezni. Én is segítettem nekik a saját eszközeimmel, és köszönetképp megkaptam tőlük a saját szerszámos ládájukat. Ezzel fejezték ki, hogy meg voltak elégedve velem.
Milyen területen akarsz fejlődni?
Ma már mindent számítógépre viszünk fel, ott mindennek úgy kell lennie, úgy kell lekönyvelni, hogy pillanatok alatt elő lehessen venni a szükséges anyagokat, tehát a vállalatirányításban szeretnék fejlődni. Ehhez nekem is úgy kell rögzítenem minden munkát, hogy bármi bármikor visszakereshető legyen, akár percre pontosan.
Ezt kell a vállalkozásomban bevezetnem, és saját magamban is így kell hozzáállnom a munkámhoz. Azt akarom elérni, hogy „ne legyen munkám”, mert akkor minden jól működik a gyártás során, tehát jól végeztem a feladatomat. Szeretném, ha szépen, folyamatosan lennének megbízásaim, és ne legyen tűzoltások, kapkodás amiatt, hogy valami hirtelen elromlott.
Az első autósmozit én csináltam
– Mi az, amire büszke vagy?
– Az ember mindig találkozik olyan kihívásokkal, amikkel korábban még nem. Ha úgy nézem, bármelyik probléma, vagy gond, mindig egy kihívás. Szeretem a kihívásokat, és szeretem megoldani is őket, és mindig azon vagyok, a megoldások mindig működjenek, jól menjenek. Magyarországon az első autós mozit én csináltam. Ez hobbi volt.
Akkoriban az újságok is megírták, hogy Budapest és Szeged versenyzett, hogy melyik városban lesz az első autós mozi. Én megcsináltam Veszprémben. Ez még valamikor a ’80-as évek elején történt. Kimondottan autós filmeket vetítettünk, akkor ment a „Kicsi a kocsi …” Azután a Gengszterek sofőrje, amire meghívtuk a rendőrséget továbbképzésre. Abban az időben a gyerekeket nem nagyon lehetett elhelyezni. Ide viszont kihozhatták a szülők, a kocsiban nem zavart senkit, aztán elaludt a gyerek. Hát persze egyik sem aludt el, mindig végig nézték a filmeket.
Nálad milyen eredményeket hoztak a személyes kapcsolatok?
– Régóta az EVSZ Partnere vagy. Miért?
– Mindig azt mondom, hogy nézzünk körbe, tapasztaljuk meg, és utána döntsünk. Ezzel is így voltam. Eljöttem, megnéztem egy Találkozót, ami után úgy gondoltam, hogy eljövök még egyszer és megnézem, mi lesz belőle. Második alkalommal az Oktogon-Molnárral találkoztam össze, aki üzlettársam, viszonteladóm lett. Akkor jöttem rá, hogy ennek tényleg van értelme.
A legrosszabb hozzáállás szerintem az, hogy úgy jön ide az ember, hogy már az első alkalommal üzletet fog kötni, milliók fognak repkedni. Ez nem így van! Először meg kell ismerni egymást, ki kell alakulnia a bizalomnak. Tudni kell, hogy ki mivel foglalkozik, kit miért lehet keresni.
Ezeket elsőre nem lehet megtudni. Minden alkalommal egyre többet tudok meg a másikról, és akkor kialakul a bizalom, és ha esetleg másik partneremnek ajánlani tudom, akkor ajánlani is fogom. Így alakulnak ki az üzletek.
Most is van olyan üzletem folyamatban, amit itt szereztem nálatok. Sokan nem hiszik el, hogy azonnal nem lesz üzlet, egy beszélgetés után nem lesz semmi. Engem is ajánlott már partnerének például a Gordius Inox Kft. Ez a partner saválló korlátok gyártásával foglalkozik. Ők nem akarták, hogy a hagyományos rendszerrel készüljön az egyik munkájuk. Nem is esztétikus, és nem is mindig biztos a kötés.
Együtt megcsináltuk, beragasztottuk, előtte teszteltük is. Mikor még csavart használtak, sok gondjuk volt, ha meghúzta a csavart, kiszakadt a menet, de a ragasztás ott maradt. Ezt a munkát ragasztással is meg lehetett oldani gyorsan, egyszerűen, szépen. Ez sem volt azonnali eredmény. Sokadik találkozás után ajánlottak tovább.
Utóirat: Pár napja voltam fodrásznál, és a fodrász hölgy megjegyezte, hogy az egyik ollója tönkre ment és meg kellene ragasztani. Valamelyik kuncsaftjától kérdezte is, hogy tud-e valakit, aki ezt megoldja. Ez a vendég mondta, hogy ezt csak Kovács András tudja neki megoldani. Így meg is csináltam. Tehát, amikor az ember jó hírnevét viszik, az jó érzéssel tölt el.