Innovatív üzleti modell a fenntarthatóságért a villámfordítástól

0

Minden vállalkozás legfőbb célja, hogy üzleti sikereket érjen el, de sajnos sokan csak saját céljaikat helyezik a figyelmük középpontjába. Van azonban egy üzleti modell, aminek segítségével nem csak üzleti sikereket érhet el, hanem hozzájárul a fenntarthatóság, átláthatóság növeléséhez is. Erről beszélgettünk a modell megálmodójával, Gál-Berey Tündével, a Villámfordítás Fordítóiroda ügyvezető igazgatójával.

– Idén nyáron elnyerték a Magyar Telekom DELFIN Díját az Innováció a fenntarthatóságért kategóriában. Azonban nem ez volt az első elismerésük, 2016-ban például elnyerték a Legnépszerűbb fordítóiroda címét.

– Fontos természetesen maga az elismerés is, de számunkra sokat jelent, hogy ezek mind közösségek által átadott díjak. Az első ilyen elismeréseink egyikét a Példakép Alapítványtól kaptuk, akik 2014-ben beválasztották a Villámfordítás Fordítóirodát az 50 példaértékű vállalkozás közé, de a Budapest Banktól is kaptunk hasonló elismerést. A korábbi elismeréseink is mind-mind nagyon izgalmasak, de a DELFIN talán még különlegesebb, hiszen olyan a témája, mely a vállalkozásom életében már a legelső pillanattól kezdve központi szerepet játszott, ez pedig a fenntarthatóság.

– Az átlagemberek nem is gondolnák, hogy egy fordítóiroda életében mekkora jelentőséggel bírhat a fenntarthatóság. Önöknél miért fektetnek ekkora hangsúlyt a témára?

– A fordítóiroda tevékenysége, mint minden más vállalkozásé úgy épül fel, hogy vannak benne értékteremtő pontok, vannak azokat összekötő infrastruktúrák, és a cél mindig a minőség, az üzleti siker. Ezt lehet úgy csinálni, hogy az ember a rendszer hasznosságát csak az üzleti sikerre, gazdaságosságra, költségekre vetíti le, csak az előnyöket szemléli. Ilyen szemléletben dolgoztam régebben szakfordítóként, és láttam, hogy ez a modell nem működik túl jól.

Azonban még egyetemista koromban találkoztam egy ettől eltérő üzleti modellel, melyet úgy hívnak, hogy „fair trade”, ami tudom, hogy főleg az agrártevékenységek körében elterjedt, és sokan éppen emiatt furcsállhatják, hogy mi köze ennek a fordításhoz.

A fair trade-nek van egy nagyon érdekes elmélete, gondolata: aki az értéket teremti, azt meg kell becsülni. Ebből a gondolatból következik minden ötletünk.

A fordítóiroda legnagyobb értéke maga szakfordító, aki szabadúszóként kreatív tevékenységet végez.

A fordítás minőségét az határozza meg, hogy az adott munkát, fordítást a fordító mennyire szereti csinálni, mennyire tudja átadni magát annak a feladatnak, amit végez. Ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen, neki biztosnak kell lennie a saját helyzetében, tudnia kell, hogy lesz segítsége, tudnia kell, hogy annak ellenére, hogy nem az irodában ül velünk, hanem éppen a világ egy másik pontján van, akár Argentínában, akár az otthonában, meg fogja kapni a pénzét, meg fog élni a munkájából, és ezek nem befolyásolják az ő munkakedvét. Alapvetően ebből indult az egész gondolat.

Én nagyon hiszek a fenntarthatóságban, de nagyon nem hiszek abban, mikor valaki a saját tevékenységén kívül nyúlik, és úgy próbál meg fenntartható lenni. Én sosem próbáltam meg például erdőt telepíteni környezettudatosságom bizonyításaképpen, mert annak hatékonysága elenyésző lenne.

Azonban, ha én kiválasztom a saját folyamatomból azokat az elemeket, amelyekre közvetlen hatásom van, és azoknál az elemeknél próbálom a leginkább fenntarthatóan, környezetbarát módon folytatni a munkát, akkor az rendkívül hatékony lesz az egész folyamatra, és előbb-utóbb a környezetünkre is ki fog hatni.

Ezek alapján evidens volt számomra, hogy egy fair trade-szerű modellt kell majd bevezetnem a saját vállalkozásomban. Ehhez a modellhez alakítottam ki egy speciális szoftvert hosszú évek alatt, mely lehetővé teszi, hogy a fordítóinknak 0-24 óráig tartó támogatása legyen.

A szoftver másik fő eleme, hogy mikor a fordítóink egy munkát leadnak, akkor ők abban a pillanatban jogosulttá válnak arra, hogy az elvégzett munkájukért megkapják a fizetésüket. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ő nem akkor fog számlázni, mikor mi azt kérjük tőle, hanem amikor ő akarja, hozzáadja a számláját a rendszerhez. Ezeknek a hozzáadott számláknak kb. 90%-a nálunk már egy órán belül kifizetésre kerül.

Van olyan fordítónk, aki minden fordítás után kéri a fizetését, és van, aki havi rendszerességgel. Számomra mindegy, hogy az elvégzett munkájukért járó fizetséget mikor rendezzük felé. Nekem az volt a fontos, hogy olyan körülményeket teremthessek, hogy a velem dolgozó fordítók teljes támogatást kapjanak, és ne kelljen azon aggódniuk, hogy majd csak 60 napra teljesítjük a fizetségét.

Tudom, furcsa, hogy ezt a rendszert innovációnak nevezem, de mégis annak bizonyult a hazai fordítási piacon.

– Értelemszerűen úgy tudja a cash flow-t megtartani, ha a megrendelő is hamarabb fizet az elvégzett munkáért. Sikerül elérni, hogy a megrendelők is hamarabb fizessenek?

– Igen. Ez is a modellünk része.

Véleményem szerint az ember – vállalkozóként is – olyan projektekbe kezd bele, amit amúgy is tudna azonnal finanszírozni. De az indoklás hátterében nem a cash flow áll, ennél sokkal földhözragadtabb dologról van szó.

A megrendelő, abban a pillanatban, hogy kifizeti a fordítást, magát a folyamatban lévő szolgáltatást, olyan kötődés és elhivatottság alakul ki benne a fizetés ténye miatt, hogy egészen másfajta munkakapcsolat alakul ki köztünk. Ennek a munkakapcsolatnak a végén nagyon magas minőségű „termék” jön létre, hiszen mindannyian részt vettünk az előállításában. Teljesen másfajta hozzáállás jellemzi esetünkben a megrendelőket is, amihez rendkívül fontos volt, hogy a szoftverünk segítségével az elejétől a végéig átlátható legyen a teljes munkafolyamat.

Ha nálunk valaki megrendel egy fordítást, akkor bármelyik pillanatban be tud lépni a különböző, számára megnyitott rendszerekbe, és akár folyamatában is láthatja, ahogy éppen pötyögi a fordító a lefordított szöveget.

Azonnal bele szólhat, ha valamivel nem ért egyet. Annak köszönhetően, hogy a megrendelő már a legelején rendezte a munkadíjat, bele is akar szólni a folyamatba, hiszen ő azt kifizette, az övé, a sajátjának érzi az első pillanattól kezdve. Ami talán ennél is fontosabb, hogy nem fél kérni, visszajelezni. Ha történetesen valami nem tetszett neki, bármikor visszajelezhet.

Előfordul a piacon, hogy az ügyfél megrendeli a fordítást, kifizeti 60 napon belül, és soha többé nem tér vissza ahhoz a fordítóhoz, mert valami nem tetszett neki. Ilyen helyzet az előre fizetés esetén nem alakul ki.

E modell kialakításához természetesen bátorság is kellett részünkről, ki kellett mernünk mondani, hogy mi igenis így dolgozunk. A megrendelőket sikerült meggyőznöm erről, hogy mi így működünk.

Aki vásárol, az kifizeti a „terméket”, és onnantól kezdve az nem csak az övé, de részt is vesz a folyamatban, az egyeztetésekben, visszacsatolásokban. Ez az egész hozzáállás olyan nyitottságot eredményezett mindenkiben, amiben jó dolgozni. Nincs félelem sem a kollégákban, sem a megrendelőkben.

Ennek természetesen meg lehetett teremteni a technikai feltételeit, már a megrendelés pillanatában meg tudjuk mondani, hogy mennyibe fog ez kerülni az ügyfélnek. Ez egy működőképes modell, a hátránya „csak” annyi, hogy kevés utólagos módosításra ad lehetőséget, emiatt a piacon nem mindenki szereti használni.

Az én véleményem viszont az, hogy így átlátható a munka, és követelem, hogy az ügyfél is részt vegyen a folyamatban. Ha a megrendelő nem akar ebben részt venni, akkor is rábeszélem, hogy legalább nézzen bele.

– Azt látom, hogy egy nagyon jól működő üzleti modellt tudott kialakítani „pusztán” azzal, hogy odafigyelnek a személyes kapcsolatokra. Ehhez végeztek előzetesen felméréseket?

– Felméréseket nem végeztünk, de nem azért, mert nincs szükség az ezzel kapcsolatos adatokra, hanem azért, mert én így kezdtem a pályámat. Úgy kerültem be a fordítói piacra, hogy én magam is szakfordítóként dolgoztam az egyetem és a phd ideje alatt. Ez idő alatt a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen problémák merülhetnek fel egy fordítóirodában. Evidensnek tűnt, hogy apró módosításokkal mennyire kényelmessé lehet tenni a folyamatot.

Honnan indult a vállalkozás?
Mi volt a kiváltó ok?

Úgy 15 éve történt, hogy a saját tapasztalataim alapján kezdtem azon gondolkozni, hogy saját irodát működtessek, mert tudtam, hogy lehet másképp, jobban csinálni.

Ekkor beszéltem egy ismert fordítóval – akire már akkor felnéztem, mert olyan készségekkel rendelkezett, amikkel kevesen – és ő avatott be a tervébe, miszerint elhagyja a piacot, mert nem tud az akkori létbizonytalanságban dolgozni.

Számomra ijesztő volt, hogy – vele együtt – számos tehetséges ember hagyja el a piacot, olyan emberek, akiknek a munkáját el lehet adni. Nem értettem, a piacon lévő cégek ezt hogy nem látják át. Ebből a szempontból tehát nem kellettek kutatások.

Egyébként a mai napig végzünk felméréseket a fordítóink körében, amik az apró fejlesztésekre vonatkoznak: vannak-e olyan feladatok, amiket számukra kínos megoldani, vagy olyanok, amiket esetleg mi át tudunk venni, vagy éppen, mi az, amit pluszban ő tudna még nyújtani a megbízók számára? Ilyen szempontokból természetesen gyűjtünk adatokat, hogy tovább segíthessük a fordítóinkat.

– Lehet azt mondani, hogy az Önök tevékenysége már komoly márkaértéket képvisel? Mennyire ismertek, keresettek Önök?

– A válaszadást két oldalról közelíteném meg. Az egyik oldal a piac. Eleinte nagyon nehéz helyzetem volt. Furcsán néztek rám, nem értették, hogy milyen fenntarthatóságról, átláthatóságról, fair trade-ről beszélek, mikor továbbra is lehetne ugyanúgy dolgozni, mint eddig is.

Egy egyszerű példa erre, hogy a mai napig vannak olyan irodák, akik ismétlődés esetén ugyanúgy fizettetnek az ügyféllel, pedig rendkívül egyszerűen beilleszthető lenne az aktuális munkafolyamatba a már kész, lefordított szöveg. Ez nem fenntartható, hiszen egyszer ki fog derülni, meg fogja tudni az ügyfél, hogy van, amiért duplán fizettettek vele.

Visszatérve a piacra, folyamatosan kezdtek elfogadni bennünket, manapság pedig a Villámfordítás Fordítóiroda már jelentős szerepet tölt be a fordítóirodák közt. A fordítók, illetve a versenytársak is arról ismernek bennünket, hogy a fenntarthatóság, az átláthatóság áll a fókuszunkban.

A másik oldala a válaszomnak, egy sokkal izgalmasabb dolog. Ahogy arról már beszéltünk, számomra nagyon fontos a fenntarthatóság, és az erre alapozott üzleti modell népszerűsítése. Ez által nem csak magát a Villámfordítást népszerűsítem, hanem magát a gyakorlatot is.

Szívesen osztom meg más vállalkozókkal a modellünket, ha szeretnének tisztábban, jobb kedvűen, fenntarthatóbban működni. Nagyon sok előadást tartottam már a témában, melyek során természetesen népszerűsítettem a Villámot is.

Több olyan partnerem is van, akik a rádióban hallottak, vagy konferencián láttak. Azok a vállalkozók, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, szívesen fordulnak a Villámhoz, ha fordításra van szükségük. Az emberek szeretnek ahhoz fordulni segítségért, akiben látja, hogy hasonlóan működik, mint ő, hasonlóak a nézetei, ideái.

Összességében tehát elmondhatom, hogy azokat a partnereket vonzzuk, akiknek hasonló az értékrendjük a miénkhez.

Ettől függetlenül sokat alakult a piac. Nemrég egy előadáson megkérdezték tőlem, hogy hogyan kezeljük azokat a megrendelőket, akik nem tudnak előre fizetni? Ezzel kapcsolatban el tudtam mondani, hogy szép lassan, az ilyen megrendelők is átlátják, hogy ez a modell működik, lehet így is csinálni.

10 éve még nehéz volt ezzel kapcsolatban meggyőzni például egy bíróságot, vagy egy másik állami szervezetet. Mára viszont eljutottunk oda, hogy a legtöbb állami szervezet, nagyvállalat is érti, és meg tudja oldani ezt a fajta eljárást.

Természetesen vannak olyan területek, ahol nagyon kötöttek a folyamatok, de elmondhatom, hogy már az ő esetükben pozitív változások történnek. A legizgalmasabb az egészben, mikor látjuk, hogy egy adott szervezet néhány éve még kötött módon dolgozott, de később mégis jelzi nekünk, hogy már ő is bevezette azt a fajta fizetési módot a saját eljárásukba, melyet nálunk látott. Sőt, sokan jelzik, hogy utólag visszagondolva, már korábban is meg kellett volna lépniük ezt a változtatást.

További fejlesztések

– A piac kezdi megérteni a modelljüket, a fordítók is szeretnek Önökkel dolgozni. Hogyan látja a jövőt? Milyen irányba szeretnének tovább fejlődni?

– Nemrég vezettük be az elektronikus tanúsítási rendszerünket. Ez egy nagy falat volt számunkra, nagyjából két éves fejlesztésről van szó. Azonban számunkra nagyon nagy előrelépés volt, és nem utolsó sorban környezetvédelmi szempontból sem elhanyagolható a fejlesztés.

Mivel ezt lezártuk, most további fejlesztések vannak a szemünk előtt.

Az egyik ilyen irány a tolmácsolás, amivel mi eddig nem igazán foglalkoztunk, mivel a folyamataink mások voltak. Azonban nagyon sok megrendelő jelezte, sőt, kérte, hogy vegyük fel ezt is a szolgáltatásaink körébe, és próbáljunk megoldani ilyen feladatokat is.

Természetesen ebben az irányban sem tudok hagyományos módon gondolkodni. A tolmácsolás esetében is készülőben van a szoftverünknek egy olyan része, ami majd kimondottan ezeket a projekteket kezeli. A hagyományos tolmácsolási feladatok ellátása általában úgy épül fel, hogy egy, vagy több tolmácsnak személyesen kell kimennie az ügyfélhez a helyszínre. Ez pedig így nem túl környezetkímélő – gondoljunk csak a közlekedésre -, ráadásul hosszadalmas is.

Azt tervezzük, hogy amit csak tudunk, megoldunk telefonon, szoftveren, vagy éppen applikációkon keresztül.

Illetve van egy másik irány is, amit fejleszteni szeretnénk.

Nemrég csatlakozott a csapatunkhoz a jelenlegi magyar piac egyik legtehetségesebb fordítási technológusa, aki az összes szoftvert és kapcsolódó folyamatot átláthatóvá teszi belső és külső szempontból egyaránt. Ezek olyan szabványszerű folyamatok lesznek, mint például az ISO.

Ezzel a fejlesztéssel az egyik célunk a szervezet további tisztázása, a másik pedig, hogy ha valaki csatlakozni akar az általunk vallott elvekhez, folyamatokhoz, akkor tudjunk egyfajta sorvezetőt adni hozzá.

– Ezek szerint a szoftvereket nem csak magára a fordításra használják, mint más fordítószoftvereket, hanem a működésük és az átláthatóságuk automatizálására is?

– Ez egy általunk tervezett szoftver, projektkezelési szoftvernek is nevezhetjük. Léteznek a piacon ehhez hasonló rendszerek, melyek annyiban különböznek a miénktől, hogy nem ennyire rugalmasak. Számunkra viszont fontos volt, hogy a fordítónak is legyen saját felülete, bárhol, bármikor be tudjon jelentkezni, letölteni, feltölteni. Amit csak lehet, automatizálunk, ehhez pedig szükségünk van az emberekre, hiszen nem projektvezetők, hanem mi tesszük bele a kreatív munkát.

Természetesen a mi szoftverünkben is van fordítástámogató rendszer, hiszen erre szükségünk van, de ez kizárólag a fordítás részre vonatkozik, egyébre nem.

Maga a komplett szoftver lefedi a teljes működési feladatainkat, onnantól kezdve, hogy beérkezik az ajánlatkérés, a megrendelés, egészen addig, hogy elkészült a megbízás. Sőt, a munkát később is után követjük.

Van egyébként egy harmadik, fejlesztésre váró területünk is, ami nem csak másoknak, de még nekem is furcsa. Az egyik kollégám – aki egyébként műfordítóként tevékenykedik – kitalált egy olyan folyamatot, melynek segítségével a szakfordítói piacon, a szakfordítás mellett, műfordítást is tudunk végezni. A műfordítás teljesen más folyamat egyébként, mint a merev, műszaki szövegek, a szakfordítások. A műfordítás esetében sokkal gyakoribb kapcsolattartásra van szükség a megrendelővel, sokkal több támogatást, néha lelki támogatást is igényel a fordító.

Mivel ennyivel másabb a műfordítás, kitaláltunk egy különleges protokollt, minek köszönhetően maga a termék 3 hónapja megjelent a piacon, és azóta folyamatosak a kiadói megbízások, rengetegen kerestek meg bennünket. Nagyon jó érzés volt számunkra, hogy a hagyományosabb piaci rétegeket is be tudtuk vonni a mindennapi munkánkba.

– Mi az, amire a legbüszkébb?

Alapvetően a Villámfordítás Fordítóirodára vagyok legbüszkébb. Nálunk mindenki jókedvvel dolgozik. Ez manapság nagy szó. Nálunk teljes nyugalom, és tiszta munka működik.

De a legizgalmasabb talán mégis az, hogy azok az emberek, akik csatlakoztak hozzám, nem csak követik azt, amit én megálmodtam, hanem hozzáálmodnak. Nagyon jó érzés ezt látni.

Véleményem szerint az innovációt nem úgy kell kezelni – egy fordító munkájában sem -, hogy mindig ki kell találni egy teljesen új dolgot, és mindig mindennek újnak kell lennie. Inkább tudatosan figyelek arra, hogy ha valami jól is működik, akkor is szétszedem apró elemeire, és megpróbálom újra összerakni. Hiszen ez is innováció. Ez a szemlélet egy nagyon sikeres belső fejlődést eredményez nálam is, és a kollégáimnál is.


MILYEN ÜZLETI EGYÜTTMŰKÖDÉSEKRE NYITOTT?

Olyan partnerségre vagyok nyitott, ami minden félnek valami pozitív eredményt biztosít. Sajnos a belső fejlesztésünk lassan nem bírja az ötletezéseinket, ezért ennek fejlesztésébe biztosan be kell majd vonnunk valakit.

Olyan cégekkel kötünk partneri viszonyt mostanában, ahol a fordítás alapvetően része a munkafolyamataiknak, de megpróbálják kiszervezni ezeket a feladatokat. Céljuk, hogy ne csak a fordítást, hanem a teljes bonyolítást ők végezzék. Ehhez egy rendkívül nyitott együttműködésre van szükség, mintha együtt dolgoznánk egy közös irodában.

Reklámügynökségekkel, szövegírókkal, hozzájuk hasonló vállalkozásokkal nagyon szívesen működünk együtt.

www.villamforditas.hu

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here