A hazai ipari vállalatok közül egyre többen válnak képessé az EU-n belüli exportra. Úgy szokták mondani, hogy a titkuk az, hogy termelékenyebbekké – és ezzel versenyképesebbé – sikerült válniuk. Hogyan tudták ezt megtenni?
Mi a termelékenység?
A termelékenység a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint „az a tulajdonság, képesség, hogy valaki vagy valami valamilyen mértékben termelékeny”. A termelékeny melléknévre pedig azt a definíciót adja, hogy “olyan eszköz, szervezet, tevékenység, folyamat, amely megfelelő (tervszerűen megszabott) mértékben termelni képes”.
Én egy ennél szűkebb értelmezést használok. A Magyar Értelmező Kéziszótárhoz visszamenve a „valaki valamilyen mértékben termelékeny” definíciót használom; azaz elsősorban a személyek termelékenységével foglalkozom.
Hozzám legközelebb az a szemlélet áll, hogy a termelékenységet mérőszámként érdemes definiálni. Emiatt nálam a termelékenység az egy személy által – időegység alatt – előállított érték. Emiatt a termelékenység a munkaerő hatékonysága. A továbbiakban mindig ebben az értelemben fogom ezt a szót használni.
Mindig vita van közgazdászok és szakszervezeti vezetők között, hogy mi is az előállított érték. Szakszervezeti vonalon a belefektetett munka mennyiségét tekintik értéknek – miközben a közgazdászok inkább a piacon realizálható árat tekintik értéknek.
A szakszervezeti álláspontnak is van létjogosultsága, mert ugyan miért keressen többet ugyanazért a munkáért egy amerikai, mint egy bangladeshi munkás? Ám a világ nem ilyen igazságosan van berendezve és bizony akár százszoros különbségek is vannak ugyanazon munkával előállított termékek eladási árában – attól függően, hogy a világ melyik szegletében állították elő. Mivel a mai gazdasági valóság talaján szeretek megmaradni, ezért a realizált ár = érték egyszerűsítő formulával dolgozom.
Egy főre vagy akár egy cégre ki lehet számítani a termelékenységet. Ha ki akarjuk belőle szűrni a halmozódást, akkor az előállított értékből le kell vonni a mások által előállított értéket.
A mások által előállított érték a felhasznált anyagokban, termeléshez felhasznált energiában és az alvállalkozók munkájában található. Ezért ezeket az előállított értékből le kell vonni.
Ám értéket nemcsak az emberek, hanem a gépek és a termeléshez használt épületek formájában jelentkező tőke is létre tud hozni. Sőt, nemcsak a gépek és épületek, hanem a cégbe betett pénzeszközök – azaz a saját tőke – is tudnak termelékenységet generálni.
Ezért az előállított új értékből le kell vonni az adott évben jelentkező amortizációt valamint a pénzeszközökben, anyag és egyéb készletekben meglévő saját tőke banki kamatát. A logika ezen lépés mögött az, hogy a használt gépektől, épületektől elvárás, hogy legalább a saját amortizációjukat megtermeljék.
A befektetett pénzektől meg egy kereskedő cég vagy egy bank azt várja el, hogy az ott dolgozók segítségével többet állítson elő, mintha ugyanezt a pénzt elhelyezte volna valamely bankban kamatra.
Ezt még korrigálni kell a készletváltozással, illetve mivel pénzintézeti tevékenység esetén a pénzügyi műveletek eredménye állítja elő az „értéket”, ezért azt is hozzá kell adni. A következő ábrán látható tört felső sora, amit mi a cégben dolgozók által előállított új értéknek tekintünk. Hogy megkülönböztessük ezt a korrekciók nélkül számított új értéktől, ezért ezt Effectsys értéktöbbletnek nevezzük.
Végül a létszámmal elosztva kapjuk meg, hogy mekkora új értéket állítottak elő a cégben dolgozók. A képlet „szépsége” abban rejlik, hogy nyilvános mérleg és eredménykimutatás adatokból számítható, azaz cégekre, konkurensekre, egész iparágakra, sőt országokra, akár az egész világra is lehet értelmezni. (Egy dologra kell vigyázni: nálunk sok cég összevonja az anyagköltségeit valamint az adminisztrációs rezsi költségeit; itt ebből csak az anyagköltséget szabad figyelembe venni!)
Lehetséges-e termelékenységet növelni az iparban?
Egy vicc szerint az út mellett nyáját legeltető juhász mellett megáll egy autó, kiszáll belőle egy ember és azt mondja a juhásznak:
– Ha megmondom hány birkája van, kapok egyet belőlük?
– Ha megmondja, vigyen egyet – válaszolja a juhász.
Emberünk egy notebook és az okostelefonja segítségével felcsatlakozuk az éppen felettük elhúzó műholdra, letölti a nyáj képét, majd egy fejlett képi algoritmus szoftverrel megszámoltatja a birkákat és büszkén közli:
– 417 birkája van, ugye?
– Annyi – feleli a juhász.
– Na akkor viszem is ezt a birkát – mondja az ember és készül visszaülni az autóba.
– Ha megmondom mi az ön foglalkozása, visszaadja az állatomat? – állítja meg őt a juhász.
– Persze, de honnan tudhatná? – válaszol az autós.
– Ön egy tanácsadó. Onnan tudom, hogy idejön, kéretlenül közöl egy olyan adatot, amit már tudok és semmi szükségem nincs rá – válaszolja a juhász. Majd a megdöbbent tanácsadónak még ezt mondja:
– Most pedig adja vissza a pulimat!
Valóban ennyire rossz a helyzet? Tényleg egy tanácsadó semmit nem tud ahhoz hozzátenni, amit a cégben dolgozó szakemberek már kitaláltak amúgy is?
A cikk további részében az alábbiakról olvashat:
– Egy bútorgyártó cég esete
– Mitől lesz egy ipari cég termelékeny?
– A szerző felajánlása cégvezetőknek
A cikk további részét a Céginformációs Csomag előfizetőjeként olvashatja!
Polló László
termelékenység tanácsadó
www.effectsys.hu