A Nádudvari Élelmiszeripari Kft. ügyvezető igazgatójával, Volosinovszki Jánossal, a Magyar Termék Nagydíj elnyerése apropóján a termékeik által képviselt házias értékekről, a manufakturális, minőségi termékek márkaépítéséről, egy brand megszületéséről beszélgettünk.
A siker háttere
A Nádudvari Élelmiszeripari Kft. a Hortobágyi Nemzeti Park közelében található, 100%-ban magyar tulajdonú vállalat. Hátterében egy Kelet-Magyarországon meghatározó mezőgazdasági vállalt, a Nagisz Zrt. áll. Az élelmiszer feldolgozás nagy múltra tekint vissza, de ebben a formájában 2007-ben alakult meg a vállalat. Maga a húsüzem már a ‘60-70-es évek óta létezett, a tejfeldolgozás pedig 1975 óta létezik, legfiatalabb ágazatunk, a mirelit termékek előállítása pedig 2010-ben indult el. Tulajdonképpen egy mezőgazdasági orientációjú régióról van szó, így adott volt, hogy ne csak az alapanyagok termelés, de a feldolgozásuk is itt történjen.
Ahogy említettem, egy mezőgazdasági integráció áll a háttérben, jelentős sertés tenyésztés történik itt, közel 250.000 db sertésről van szó éves szinten, ami a magyarországi sertésállomány közel 10%-a. Illetve két szarvasmarha teleppel is rendelkezik az integráció, ez adja a gerincét a feldolgozott termékeinknek.
Értékesítés kizárólag belföldön
Elsősorban belföldi alapanyagokra támaszkodunk, bár vannak bizonyos anyagok, melyek importból szerezhetőek be.
A kereskedelmünk viszont kizárólag belföldön történik, aminek az az oka, hogy számos kiaknázatlan lehetőség van még országon belül, ahová nem tudtuk egyelőre a termékeinket eljuttatni. Ezek olyan jellegű termékek – a húskészítmények és tejtermékek általában 30 napos szavatossággal rendelkeznek -, ami nem tenné lehetővé, hogy távolabbra vigyük a készítményeket.
Amiben egyediek: nagyobb hozzáadott érték
– Mennyire erős a piac versenytársak szempontjából? Mi az, amiben egyediek, különlegesek?
– Mi szándékosan olyan termékeket gyártunk, amelyek nagyobb kézimunka-igényesek, manufakturálisabb termékek. Ennek következtében a minőségük is magasabb, mint a sorozatgyártott társaiké. Továbbá olyan kategóriákat célzunk meg, amelyek például nagyüzemek számára nem lehetségesek. Tehát, mi nem gyártunk „tucat termékeket”: nem gyártunk UHT, dobozos tartós tejet, de trappista sajtot sem.
Vezértermékünk a Nádudvari túró, illetve az abból készült termékek, mint a körözött, a krémtúró, illetve sajtkrémek, vajkrémek.
A húskészítményeink esetében is azokat a kategóriákat céloztuk meg, amelyek magasabb árszínvonalúak. Mi nem gyártunk párizsit, lecsókolbászt, vagy baromfi virslit, amik a legalacsonyabb árfekvésű és legnagyobb volumenű termékek, hanem itt is olyan termékeket gyártunk, mint például a debreceni kolbász, vagy a disznósajtok, májasok, amelyek magasabb gyártási kultúrát igényelnek.
Továbbá a mirelit termékek esetében nem gyártunk például baromfi fasírtot, vagy formázott húspogácsát, hanem a mi termékeink szeletelt csirkemellből, karajból készülnek, illetve különféle zöldségeket, sajtokat panírozunk be, tehát ez is nagyobb hozzáadott értéket képvisel.
Ennek következtében magasabb ár érhető el, a nagyobb kézimunkaigény pedig így fedezhető.
Ezzel igyekszünk kitűnni a nagy átlagból, továbbá a hazai ízvilágot visszük a termékeinkbe.
– Mikor amellett döntöttek, hogy manufakturálisabb termékeket állítanak elő, mire alapozták a döntésüket?
– Ez egy elég hosszadalmas folyamat volt, nem az elmúlt évek hozadéka, hanem ahogy említettem, a régmúltra nyúlik vissza a vállalkozás élete. Itt a környékben értékesítették a termékeket korábban, nem is voltak jelentősebb fejlesztéseink. Én magam 2009-ben kerültem ide, akkor az fogadott, hogy az image már adott volt. Le voltak téve az alapok, hiteles, vidékies, házias ízvilágú termékek gyártása folyt az üzemben, ugyanazokat a termékeket gyártottuk, mint a megelőző években. Csak annyi történt akkor, hogy ezeket a termékeket folyamatosan megpróbáltuk úgy menedzselni, hogy szélesebb körbe is eljussanak, de megőrizzék az értéküket.
A cikk további részében az alábbiakról olvashat:
– Hogyan kezelték a piaci kihívásokat?
– Hogyan reagáltak a vevői igényekre?
– Mi az, amit kommunikálni kellett és mit nem?
– Hogyan építették a márkát?
– Mi az, ami igazán meghozta a növekedést?
– Milyen együttműködésekre nyitott?
A cikk további részét a Céginformációs Csomag előfizetőjeként olvashatja!
Vereb István