Hogyan lehet kolbászkészítésből megélni ma Magyarországon? Mi kell egy ilyen élelmiszeripari gyártó cég sikeréhez? A Deka Union Kft. tulajdonosával, Dékány Ferenccel, valamint az ügyvezető igazgatóval, Dékány Attilával beszélgettünk a hagyományok tiszteletéről, fejlődésről, a lehetőségek kihasználásáról.
– Mióta foglalkoznak kolbászgyártással, és miért épp ezzel foglalkoznak?
– Dékány Attila: Édesapám, Dékány Ferenc nagykamarási származású, már az ő édesapja is hentes volt. Nála ismerte meg a szakmát. Később tanult több főiskolán is, majd elhelyezkedett a Gyulai Húskombinátnál. Itt kezdte megmászni a ranglétrát, majd termelési- és kereskedelmi igazgatóként ment nyugdíjba 35 év munka után.
A nyugdíjas éveit nem tudta otthon tölteni, ezért elkerült Békéscsabára, a Csabahús Kft-hez. 13 év alatt a semmiből egy lassan másfél milliárd forint összárbevételű céget faragott.
2010-ben, mondhatni véletlenszerűen indult el a Deka Union Kft. azon tevékenysége, amit ma is végzünk. Ez nem más, mint a bérgyártás.
A jó hírnév és az ismertség haszna
Mivel édesapámnak jó híre volt szakmai körökben, így az ismertség hozta a megrendelőt is. Felkeresett bennünket egy multinacionális vállalat azzal, hogy mindenképpen szeretné polcain elhelyezni az édesapám által készített kolbászt.
A gyártáshoz mi adtuk a gyártópartnernek az alapanyagot, a receptúrát, a fűszereket, nekik csak le kellett gyártaniuk a kész terméket.
Az idők során egyre jobban fejlődtünk, jelenleg 7 céggel vagyunk bérgyártási szerződésben.
A gyártás során a termékek a mi felügyeletünk alatt állnak, minden egyes gyártási lépésnél igyekszünk ott lenni, és irányítani a munkát.
Dékány Ferenc: A mesterség csínját-bínját a családomtól tanultam.
Miután nyugdíjba mentem, fél Európát bejártam, hogy szaktanácsot adjak más vállalkozásoknak. Tavaly vettem át a 15. Magyar Termék Nagydíjamat, valamint tavaly megkaptam az Életmű Díjat is. Összességében pedig az idei a 10. Magyar Termék Nagydíja a Deka Union Kft. termékeinek.
A Csabahúsnál töltött idő alatt nemcsak országszerte, de Európa-szerte megismerték a nevem, sőt talán még világszerte is. Ekkor neveztek ki „Kolbászkirállyá”. Kolbászból készült koronával meg is koronáztak. Emellett pedig az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend alapító és indító tagja voltam. Itt kaptam meg az Ezüst Keresztet, ugyancsak a Gyulai és Csabai kolbász elterjesztéséért, újraindításáért, és továbbfejlesztéséért.
Húsipari berkekben a Dékány név egyenlő a minőséggel.
Milyen a jó kolbász?
Dékány Ferenc: Én azt mondom, hogy jó és rossz kolbász nincs, csak rossz kolbászevő van.
A minőségi kolbász magyar alapanyagból, friss és egyenletesen jó minőségű húsból, finom fűszerekkel készül.
Nem én fogom eldönteni, hogy jó-e a termékem, hanem a vásárlók fognak dönteni. Azok a vásárlók döntik ezt el, akik folyamatosan a mi termékeinket veszik meg, és évről évre többet vásárolnak belőlük.
Hagyományok
– Fontos szerepe van Önöknél a tradícióknak, a hagyományoknak. Szoktak-e azért új ízeket kipróbálni?
Dékány Ferenc: Mindig fejlesztünk. Számos termékfejlesztést hajtottam már végre. Jelen pillanatban is 29 féle termékünk van. Ebből az egyik a „Címeres” májas, ami most elnyerte a Magyar Termék Nagydíjat. Minden évben ki kell jönnünk egy új termékkel a piacra, mindig valami újdonsággal kell meglepni a fogyasztót, hogy megtartsuk őket. Nem lehet mindig ugyanolyan íz-világú terméket gyártani, mert azt megunja a vásárló. De fejleszteni, javítani mindig lehet a már bevált recepten.
Ami a technológiát illet, tradicionális termékeket gyártunk, de a lehető legkorszerűbb és legfejlettebb technológiával. Több, mint 20 féle kolbászunk van, és mellettük egy fajta májast gyártunk.
A családi vállalkozás kihívásai
– Attila, Ön mindig is szerette volna az édesapja nyomdokait követni?
Dékány Ferenc: mikor a korábban már említett véletlen folytán elindult a bérgyártás, Attilával megbeszéltük, hogy közösen visszük a vállalkozást. Elmondtam neki, hogy ez teljes embert igénylő feladat, de ebből, ha becsületesen csinálja, tisztességesen meg lehet élni.
Dékány Attila: Én egy három diplomás gazdasági informatikus – közgazdász – közbeszerzési referens vagyok, tehát egyáltalán nem élelmiszeripari végzettségű. Dolgoztam korábban több multinál is, mint például az Audinál, majd mikor édesapám már tanácsadóként tevékenykedett, megkért, hogy segítsek neki.
Valahogy így kezdődött a közös munkánk. Ő folyamatosan tanított engem, egyre többet tanultam én is. Az ország egyik legjobb szakemberétől tanulok, és fejlődöm most is.
Kiegészítjük egymást édesapámmal: én viszem a pénzügyi, gazdasági, logisztikai részeket, édesapám pedig a szakmai részt képviseli.
A cikk további részében az alábbiakról olvashat:
– Az utódlás kérdése
– A cég fejlesztései, további tervei
– Milyen üzleti kapcsolatokra nyitottak?
A cikk további részét MÜV előfizetőként olvashatja!